Mi az Arvisura?

   Az Arvisura egy nagy terjedelmű, összefüggő, térben és időben igen nagy távolságot átfogó, jelentős irodalmi alkotás, amely a magyarság évezredes regevilágán keresztül mutatja be a magyar nép régmúltját. Közelebbről: a 24 Hun Törzsszövetség sámánjainak rendszeresen írt és őrzött hagyománya. Műfaját nehezen lehetne beazonosítani, leginkább a rege világához áll közel. A monumentális, mégis egységes történeti rendszer, amely e munkát olvasva elénk tárul, a történelem előtti, számunkra már mitologikus időkből szinte napjainkig vezet. Az Arvisura története az elsüllyedt őshaza földjén, Ataiszon kezdődik, amely ősföld hasonló a Platón által leírt Atlantiszhoz, azzal mégsem ugyanaz. A rege szerint innen kerültek a hunok Mezopotámián keresztül Ordoszba, ahol időszámításunk előtt 4040-ben megalapították a 24 törzsből álló szövetségüket. A "Palócok Regevilága" a 24 Hun Törzsszövetségbe tömörült törzsek életét írja le nemzedékről nemzedékre, Kr.e. 4040-től Kr.u. Mátyás királyig, illetve Mária Teréziával bezárólag. E hatalmas ívű mestermunka évezredeket fog át, logikus rendbe sorolva azokat az eseményeket, amelyek a minket ma körülvevő világot létrehozták, bár némiképp más alapállásból, mint ahogyan azt az iskolában tanulhattuk. Másrészről az Arvisura egy beavatott ember különös hagyatéka. Az Arvisura-ban egy olyan őstörténet tárul elénk, amely évezredeket átfogó krónikát ad azokból az időkből, amelyekből nincsenek írásos emlékeink, vagy ha vannak is, egészen más alapállásból mutatkoznak meg nekünk.
A mű egy különös őstörténete a magyarságnak. Természetesen ez az őstörténet is - jellegéből fakadóan - mitológiai szinten kezdődik, ha nem is a sokat vitatott Nagy Bumm-tól, de mindenesetre a világot jelenleg irányító intelligencia születésétől. Ezután megismerkedhetünk az emberiség őstörténetével, amely az elsüllyedt földrészen kezdődik - ezt ismerjük már valahonnan, ugye? Innen követi az elmenekülők útját, azokét az emberekét, akik a világ különböző helyein partot érve birtokba vették a mai kontinenseket. Az egész monumentális történet természetesen előtérbe helyezi a magyarokat, illetve elődeiket, a magyarokkal rokon népeket, törzseket, így elsősorban a hun törzs-szövetséget, de foglalkozik minden olyan néppel, amellyel az évezredek során valamilyen kapcsolatba kerültünk. (...)

Hogyan keletkezett az Arvisura?

   Eleink ősi sámánhite alapján kétezer évente, azaz az egyes világhónapok váltása idején a rokon népeknek át kell adniuk egymásnak a szellemi és hitélet központját, valamint azt a feladatot, hogy gondoskodjanak a hitvilág fennmaradásáról és a múltban felhalmozott szellemi örökség, ismeretanyag megőrzéséről. A világhónapok folyama során a Vízöntő jegyébe lépés következett a Halak-ból, és a manysi népnek, akik e feladatot kétezer évig ellátták, át kellett, hogy adják megbízatásukat az úzoknak.

Két ember a világban, a XX. század negyvenes éveiben

   Paál Zoltán: ózdi munkáscsaládból származó kohászember. Élte az ózdi munkások mindennapi életét a háború vége felé. Lassan már úgy látszott, hogy nem fogja érinteni őt a világégés. 1944 decemberében, amikor a szovjet front elérte Ózd környékét, a vasgyári munkások közül is sokan behívót kaptak munkaszolgálatra, és elindították őket Szlovákián át Németország felé - köztük Paál Zoltánt is.
Szalaváré Tura: manysi nemzetiségű szovjet katona. A manysik szent városában, Vezsakoriban született. Nagyapja, Szalaváré apó már kicsiny gyermekkora óta tanítgatta unokáját azokra a dolgokra, amiket ő, mint fősámán fontosnak tartott. Mesélt a Tórem-hitvilágról, a sámán-szertartásokról, rokon népekről és törzsekről, köztük egy messzi napnyugaton élő népről, akik régen elvándoroltak, s az ezek között található úzokról, a palúzokról (felső-úzok) népéről. Szalaváré Tura felcseperedett, neki is feldúlta életét a második világháború. Különféle eseményeket követően Szlovákiába, Sztrecsnó falu határába vetette a sors, oda, ahol éppen Paál Zoltán munkaszolgálatos menetoszlopa haladt keresztül.
   Ez a bizonyos menetoszlop a Vág völgyében, a zsolnai országúton járt éppen, amikor egy kereszteződésnél pihenőt vezényeltek számukra - amellett a tanya mellett, ahol Szalaváré Tura osztaga rejtőzött. Ennek az osztagnak többek között az volt a feladata, hogy az ilyen munkaszolgálatos alakulatoktól minnél több embert megszöktessenek csellel, vagy erővel. Erre aztán egy éppen kapóra jövő légiriadó alkalmat is adott. A légiriadó zűrzavarában Paál Zoltánt Szalaváré Tura partizánosztaga több emberrel együtt megszabadította a munkaszolgálatos osztagból, és ezzel a momentummal a két ember megismerte egymást. Közöttük szinte azonnal barátság, majd igen erős szövetség alakult ki.
   Szalvaváré Tura valószínűleg rögtön felismerte a lehetőséget, miszerint egy palúz népből származó emberrel hozta össze a sors. Lassan megismertette Paál Zoltánnal küldetése célját. Egy alkalommal a tanyán Paál Zoltán megölt fegyverével egy medvét. Ennek a momentumnak is óriási jelentősége volt, hiszen ősi manysi népszokás szerint egy új rovósámán beavatása csakis medvetor keretén belül történhetett.
Még ott, Sztrecsnón a medvetor alkalmával Paál Zoltánt rovósámánná avatta Szalaváré Tura. Ugyanakkor szavát veszi, hogy mindent, amit tőle hallott, otthon, nyugodt körülmények között le kell majd jegyeznie, hogy ez az évezredes tudás megmaradjon az utókor számára. Paál Zoltán tiltakozott ez ellen, mondván, hogy miért őt választotta barátja erre a feladatra, miért nem egy iskolázott tudósembert... Tura nyugodtan mosolygott, majd közölte vele, hogy a sámánjelöltek már ősidők óta így tiltakoztak a feladat vállalása ellen. Válasza ugyanakkor egyszerű volt: a következő beavatottnak úz embernek kell lennie, és csak az lehet beavatott, akinek három lelke van(...). Paál Zoltán minkét feltételnek megfelelt.
   Tura tehát a medvetor alkalmával rovósámánná avatta Paál Zoltánt, a szertartáson megitatta a sámánok italával, amelytől olyan képességek jöttek elő benne, amelyekről korábban fogalma sem volt. Erre később hivatkozik is, amikor már maga is látja, hogy a kimért feladatot végre kell hajtania.
   Később, már a békeidőkben maga is rádöbbent, hogy kénytelen írni, élete végéig több ezer oldalt írt, csupán ezekről a dolgokról.
Szalaváré Tura már nem érhette meg a békét. A medvetor után még sodorta őket a háború szele, majd Szombathely ostrománál egy bombatámadás végzett vele.
   A munka, amely ilyen előzmények után született, az Arvisura I.-II. című óriási rege-eposz-história lett, a tudás hordozóinak és őrzőinek örömére.
Dr. Lakatos Zoltán, a Paál Zoltán Emlékbizottság tagja az Arvisura egyik előszavának szerzője ezeket kérdi írásában: "Lehet-e ilyet kitalálni? Kitalálhatott-e egy ózdi kohász egy ilyen történetet?..." Ha elolvassuk az Arvisurát, ezekre a kérdésekre mindenki személyre szóló választ kaphat.
Ez az összegzés Dr. Lakatos Zoltán: Paál Zoltán hagyatéka című írása alapján készült.

Az Arvisura rovója

   Paál Zoltán ózdi munkáscsaládban született 1913-ban. Ősei palóc emberek voltak, mint sokan arrafelé. Paál Zoltán élte az ózdi gyári munkások életét, megnősült, családot alapított, s úgy látszott, hogy a háborút is megússza. Azonban 1944 decemberében a szovjet front elérte Ózd környékét és 1945 januárjában a munkások közül sokat behívtak munkaszolgálatra, s elindították őket Szlovákián keresztül Németország felé. Behívót kapott Paál Zoltán is. Már a Vág völgyében jártak, a zsolnai országúton, mikor Sztrecsnó mellett egy útkereszteződésben pihenőt vezényeltek a menetoszlopnak. Éppen ott, ahol egy szovjet partizáncsoport tanyája volt, akik azt a feladatot kapták, hogy minél több embert próbáljanak megszöktetni az összeterelt emberek közül. Egy légiriadó zűrzavarában erre jó alkalom nyílt, így menekült meg a munkaszolgálattól Paál Zoltán is.
   Ezen a bizonyos partizán tanyán ismerkedett meg egy Szalaváré Tura nevezetű manysi származású fiatalemberrel, aki mint később kiderült az utolsó manysi fősámán unokája volt. Tura az Ob vidéki Vezsakoriban, a manysik szent városában született. Nagyapja nevelte fel, s közben mindenre megtanította, amit egy fősámán fontosnak tartott. Így megismertette a Tórem-hitvilággal, megtanította a sámán szertartásokra, és sokat mesélt a rokon népekről, törzsekről. Elmondta, hogy él egy nép messze napnyugaton, akik nagyon régen elvándoroltak a közös szállásterületekről, más rokon törzsekkel együtt. Ezek közt találhatók az úzok egyik törzsének leszármazottai, a palúzok vagy felső-úzok (palócok) népe. Az ősi sámánhit szerint a világhónapok váltása idején (kétezer évenként), az egyes rokoni népek át kell hogy adják egymásnak a szellemi- és hitélet központját, illetve azt a feladatot, hogy gondoskodjanak ezen hitvilág fennmaradásáról és a múltban felhalmozott szellemi örökség megőrzéséről. Tura tehát küldetéssel érkezett Magyarországra, hiszen most volt itt az ideje annak, hogy ezt a feladatot átadja egy úznak, vagy magyarnak. Tura végtelenül boldog volt, mikor kiderült, hogy Paál Zoltán is palóc származású, s már a megismerkedésük elején mesélni kezdett a küldetése céljáról, a népük közös őstörténetéről. A két fiatalember között aztán nagyon erős barátság, majd szövetség alakult ki. Ez a találkozás határozta meg Paál Zoltán további életútját, s így vette kezdetét az a folyamat, melynek során ő maga is a közel 1000 rovósámán egyikévé, s e világhónap beszélőjévé vált. 1982. szeptember 29-én halt meg.

Az arvisurák rovásáról

   A 24 hun törzs szövetsége megalakulásának területe ORDOSZ vidéke volt. Itt fejlődött ki az a birodalmi közös nyelv, amelyen a fősámánok, rovósámánok, aranyasszonyok és a szolgálatos sámánok az "ARVISURÁK", azaz Igazszólások sorozatát rótták. E rovók segítségével a mindenkori fősámán összeállította az Arvisuráját.
   Ezen Arvisurák közül az úz nyelven rótt Igazszólások érthetők a mai nyelvünkön is, mivel Ordosz őslakossága úz származású volt és az ifjó sámánok az évezredek során átvették az ordoszi nyelvjárást. Némi nehézséget okozott, hogy a húszévenkénti kötelező kalandozások jelentéseit sok esetben tárkány-rovással küldték Ordosz beavatott központjába és ezek megfejtése csak a 216 féle tárkány-rovás ismeretével történhetett. Nagy könnyebbséget okozott, hogy minden kalandozásban részt vettek úz tárkányok, azaz mesteremberek is, akik a mai nyelvünkhöz hasonló úz nyelven rótták rovásaikat. Az úzok tárkány-rovása megegyezett a birodalmi fősámán rovás jeleivel. Még Csadaj fősámán módosításait sem fogadtákel, bár Kubiláj és magyar édesanyja mégis alkalmazta azt levelezéseiben. Ezért a 6018 éves ordoszi fősámáni rovásjeleik máig érvényesek az úz-tárkány rovásokra is.
Ez némileg feljogosítja az úz nép legészakibb törzsének, az eddig tévesen palócságnak ismert népnek és a nyelvünket átvett magyarságnak az írástudóit, hogy a hunok és magyar népünk regevilágát közkinccsé tegyék.

Az Arvisura naptári rendszere

   Az Arvisura időszámítása alatt természetesen nem egy különálló időmérő rendszert, hanem az eleink által használt kalendáriumi időmérést értjük. Nyilvánvalóan az így kialakult - a természet és a mindennapi élet által diktált ritmusra épülő - korabeli időszámítás egyben az Arvisura időszámítása is.
   Az évenkénti holdtölte számítást Ordoszban és Magyarkán, a Nagy-Süán ünnepélyeken határozták meg, a mindenkori havazás beindulását figyelembe véve. Ezt pedig a csillagok járása döntötte el. Egy medvetoros év 12 holdtöltési hónap azaz holdhónapból állott és a kézművesek havából, amelyben minden 4 évben 1 tárkány-napot tartottak és minden 100 évben, a legakalmasabb időben a Nagyszala napot. Így a csillagászati babiloni év a holdegyenlítő szerepénél fogva helyrebillent. A Névadó feljegyzések 365 napot tartottak nyilván, míg minde negyedik évben volt a tárkányok vizsganapja és ezt minden alkalommal megünnepelték. Minden 100 évben a beavatottak tartottak Nagyszala napot, és ekkor a medvetoros év nem 365 illetve 366 nap volt, hanem 367 nap. Amíg eleinte, a Hold hozzánk csapódásáig 360 nap jelentett 1-1 tűzszerzési évet, ez a beavatottak szerint fokozatosan emelkedett később 365 napra, sőt 4 évenként a tárkány képzősök napjával 366 napra egyenlítődött ki. Minden 100 évben, a Nagyszala napjával 367-re emelkedett a napok száma, s ilyenkor helyreállt az állatkép szerinti Világhónap rendje, amely minden 2160 évben változott. Joli-Tórem, azaz Földanyánk forgása a nagy Mindendségen egyenletessé vált.
   Az alábbi táblázatban egymás mellett szerepelnek a korabeli időszámítás és a még ma is használatos, de a középkorban kialakult, úgynevezett katolikus naptár hónapjai. Érdekesség, hogy az Arvisura által feljegyzett korabeli naptárrendszer nem követi szigorúan a modern naptári hónapokat.

Arvisura	Katolikus	Modern
Medvetor hava	Boldogasszony hava	Január
Szarvastor hava	Böjtelő hava	Február
Bölénytor (Fák hava)	Böjtmás hava	Március
Báránytor (Rügyezés hava)	Szent György hava	Április
Borjútor (Virágzó élet)	Pünkösd hava	Május
Gödölyetor (Eper hava)	Szent István hava	Június
Tehéntor (Aratás hava)	Szent Jakab hava	Július
Aranyasszony (Bőség hava)	Kisasszony hava	Augusztus
Tigris (Almaszüret)	Szent Mihály hava	Szeptember
Oroszlán (Szüretelés)
Halak (Begyűjtés hava)	Mindszentek hava	Október
Disznótor hava	Szent András hava	November
Istenfiak (Tárkányok)	Karácsony hava	Decemb

   A FÉRAN naptár egy jellegzetesen egyértelmű, ősi névadási-ciklus rendszer. Ez az ősi Melegvizek Birodalmának 8-as szaporodási rendszerén alapult.
Rövid története:
   A Kr. előtti 48 ezer évtől fejlődő, 63 ezer névből készült, napi 24 nevet tartalmazó névadó naptár Ataisz elsüllyedése (Kr.e. 5038) után, Kr.e. 3970-ben újíttatott fel először. A 24 Hun Törzsszövetség 4 000-es Nagyszalája, az úgynevezett Havaruti Nagyszala határozata alapján a napi 24 nevet tartalmazó FÉRAN-ból a napi 4 férfi és női nevet tartalmazó FÉRAN megküldendő a Melegvizek Birodalmának Tardosi és Pilisi Szentélyébe és ezen szetnélyek alsó világába helyezendő el. Ezzel a Melegvizek Birodalma jogot nyert arra, hogy veszélyeztetése esetén összehívhassa a 24 Hun Törzsszövetségi Nagyszalát, hogy döntsön a neveket viselők biztonságáról.
   Amíg az Élet-templomában lévő "Piros" és "Sárga" könyvekben az összes FÉRAN, azaz férfiak és nők nevei szerepelnek, addig a Melegvizek Birodalmában a férfiak és nők neveinek könyvei csupán 12-12 nevet tartalmaztak, mivel a 24 Hun Törzsszövetség keretein belül a Jász síkságon Kr.e. 4020-tól Kr.u. 1625-ig 12 törzs telepedett meg újból.
A FÉRAN értelmezéshez hozzátartozik még az egy-, két-, három- és négylelkű gyermek fogalma. Minden valószínűség szerint ebben a nagyszülőkben lezajló lelki változás, felfrissülés, lelki megújulás tükröződik, melyet egy utód, unoka életfolytatása idéz elő. Az újszülött emberkét annyi lelkűnek nevezték, ahány nagyszülője élt a születésekor. Természetesen az a gyermek újszülött volt az erősebb és jobban fejlett, melynek fejlődéséhez több szeretet sugárzott a nagyszülőktől. A sarjadzó fűszá, bimbócska jobban fejlődik a Nap sugaraitól.
   A FÉRAN-ból történő névadás -különösen a kezdetekben- mindent elmondott a 24 Hun Törzsszövetség emberpalántáiról, miután minden törzsnek minden napra esett a törzsnél használatos nevekből egy-egy. Az ezoterikus világszemlélethez tartozik az is, hogy a nevek a mindennapi csillagállások szerint képződtek, miután a 24 hun törzsnek kezdetben egy nyelve volt, mely nyelv Agaba idejéből úz nyelvként ismeretes. Ez a nyelv nagyrészt azonos a mai magyar nyelvvel és a ragozó nyelvek családjába tartozik. Így önálló képzésekre is alkalmas. A nyelv ősisége, rendkívüli rugalmassága, annak ragozhatósága miatt meg lehetett határozni a gyermek nevét abban az esetben is, ha arra a napra csak egytagú név esett. Ugyanis a nevek is kifejezték, hogy hány lelkű a gyermek. Annyi magánhangzós szótagból állt, ahány nagyszülője élt a gyermek születésekor. Például, ha négy nagyszülője élt, de a születésnapján csak egytagú név szerepelt a FÉRAN-ban, a Giz esetén ragozással Gizeh, Gizel, majd további ragozással Gizella, majd végül Gizellácska név felelt meg az újszülött névadásának.
   Így a FÉRAN névadásból mindig meg lehetett állapítani a gyermek törzsi hovatartozását, valamint azt, hogy az év melyik napján született, hány lelkű, továbbá a születése időpontjában milyen csillagok, bolygók hatása alatt állott, ezekből lehetett a gyermek tulajdonságaira is következtetni.

Eredeti az Arvisurából:
   Gula pateszi az összes sámánnal lemásoltatta a csillagjósok szerint meghatározott névnapokat, hogy az összes születendőket ősi szokás szerint láthassák el az Arvisurákban meghatározott nevekkel. Ezen gyűjteményben kettő tyumen, azaz húszezer név szerepelt, melynek alapján a településeiknek is Arvisura neveket adtak. Ezen névadást mind Hunniában, mind Kurdiában és Marinában végre kellett hajtani. Magyarkára az így történt névadás számát még Ilona melegvizes országából is jelenteni kellett. Ezen kalandozási törvényt a beavatottak ellenőrizték.

Az Arvisura regevilágának alapfogalmai

   Paál Zoltán az Arvisurában Szalaváré Turától kapott Regevilágának tartalmát változtatás nélkül, hűen ismertette. A "Palócok Regevilága" elnevezést a palócok a 24 Hun Törzsszövetségben betöltött szerepük után kapták. A "Palócok Regevilága" a 24 Hun Törzsszövetségbe tömörült törzsek életét írja le nemzedékről nemzedékre, Kr.e. 4040-től Kr.u. Mátyás királyig, illetve Mária Teréziával bezárólag. Ismerkedjünk itt meg néhány úgynevezett alap-fogalommal, fogalomkörrel, amelyek nagyban segítik az Arvisura rovásainak értelmezését, és magát az olvasást. A műben szereplő egyes neveket és leírásaikat, magyarázatukat is itt tüntettük fel.

Agaba:
    Úz bölcs, főpap és vezér volt az, aki a 24 hun törzset újból összefogta. Agaba építette fel a 24 Törzsszövetség rendszerét, mely mindvégig érvényben is maradt. Ezen rendszer alapos, az élet minden területére kiterjedő volt. Miután ősi alapokból táplálkozott, idő-állóságát is bebizonyította. Agaba főpap és fővezér nemcsak az úzoknak, de minden hunoknak is bölcs vezetője volt, őrzője az "Élet Templomá"-ban 48 ezer évtől kezdve tárolt kincseknek. Írott agyagtáblák, téglák, papiruszok képjeleinek tudó-, megfejtő olvasója, a 48 ezer éves írások történelmének, a feljegyzéseknek az ismerője. Az Agaba alkotta rovás ABC-je 32 betűs, a mai napig helytálló betűsor, a későbbi, úgynevezett latin betűk kialakulásában is szerepet jászott. Agaba további intézkedései közé tartozott a 10 évenkénti un. ismeretszerző kalandozások indítása, melyek során később lóháton vagy hajón, de szinte az egész világot bejárták, s melynek alapvető célját az Ataiszról menekülő népek esküje határozta meg, vagyis hogy a túlélők és utódaik minden időkig keresni fogják egymást. Agaba alkotó szellemi nagysága 270 év alatt újból benépesítette a hunok ősi otthonát, a Melegvizek Birodalmát.

Arvisura sokszög:
    Egy teljes gráfot képező sokszög Agaba fősámán hagyatékából, az elsüllyedt Ataisz kultúráját jelképezve. Elsőnek hazánk területén alkalmazta Atilla temetése előtt Nekese fősámán és helyettese, Szanka sámán. Ekkor Szöged és Arad sámánok ültek Szanka feje és háta elé, hogy Atilla nyughelyét megállapítsák.

Ataisz:
    Ataisz, a mediterrán éghajlatú földrész. A hunok ezt a gazdagon termő földrészt ezen a néven nevezték. Magas kultúrát teremtettek. Lépcsőzetesen kialakított, csatornázott öntözéses területein minden megtermett. Itt három szinten kialakított mesterséges kultúrszigetet teremtettek. A sík területen, valamint a dombok és hegyek lejtős területein lépcsőzetes talajművelést folytattak. Földalatti alagútjaikban, melyek az egész földrész területét, különösen a hegyeket összekötve behálózták, földalatti raktárakat létesítettek. Ez háború esetén azt a célt is szolgálta, hogy hadsereget tudtak észrevétlenül az ország egyik végéből a másikba átcsoportosítani. Hegyeiken voltak a szent Kegyhelyek és a különböző törzsek vezéri székhelyei. A földrészek különböző területein kolóniákat létesítettek. 24 lapátos vitorlás hajóikkal az egész világot, illetve a világtengereket bejárták. Ezen utakról az egyes Arvisurák számolnak be. Ataisz legendája részletesen itt olvasható.

Beavatottak, karéjos beavatottak:
    A beavatott pateszik, sámánok, bátok és papok azt vallják: minden embernek 2 lelke van: az egyikkel és és gondolkozik, a másikkal álmában dönt, hogy mit fog másnap dolgozni, hogy az emberiségnek és családjának hasznára váljon. Sokan álmodnak éjjel, tehát a lélek nem alszik.
    A beavatottak a lelkükkel még haláluk után is vánndorolnak és a népüket harcaikban támogatják. Ezért vannak 3, 5, 7, 9, 11, 13, 15, 17, 19, 21, 21, 22, 23, 24, és 25 karéjos lelkek, akik haláluk után beavatott erejükkel hatni tudnak népük több beavatottjára.
    Abacilről tudták, hogy 11 karéjos beavatott, ezért Zseliz kislányával közel 11 éves koráig tudott gondolatot közölni. A názáreti Jézus 25 karéjos beavatott Istenfia volt, ezért a keresztény beavatottakkal még 25 évig tudott gondolatokat cserélni. Az akkor ismert világ összes beavatottjával megértették egymást.

Bát-ok:
   Legfontosabb feladatuk az volt, hogy békességet és szeretetet hirdessenek, és az Avar Birodalomban egyesült törzsek védelmét megszervezzék.

Dorozsma:
   A hun törzsek fővárosa Ataiszon.

Az Élet Temploma:
    A Távol-Keleten, főleg a kolostorokban ismert név és "Szellemi Központ". Sajátos és egyedi fogalom. Művelődési értékeket és leleteket tároló központi gyűjtőhely. Mint szellemi központ, ide tartozott többek között Karnak, Nippur (Mezopotámia), Hetevarett (Egyiptom). Megszűnésekor minden értéket átszállítottak Ordoszba, az új szellemi központba. Paszametik fáraó volt az, aki Hetevarett megszűnésekor a Szövetség Ládáját a többi kincsekkel együtt a szkíta hadsereggel átszállíttatta Ordoszba. Az Élet Templomának jelentősége a mindenkori keleti bölcsek abban látták, hogy az esztelen háborúk rombolásaitól a jövő számára megőrizzék a minden idők állandó értékeit jelentő, a szellemi haladás vívmányait szolgáló bizonyítékokat, iratokat, a tudást.
Az Élet Temploma hivatást tölt be az emberiség fejlődésének történelme során éppúgy, mint ahogyan a szent kegyhelyek, kolostorok, melyek a különböző korok, emberi alkotások emlékeit őrzik az utókor számára.    Ezen helyeken sokáig megfelelő képzettségű emberek maradnak őrzőül vissza.

Hun törzsek:
türk, kaza-hun, bolgár, jász, lett, manysi, mari,komi, csuvasz, vepsze, tatár, kun, manzsu, kabar, mordvin, úz, suoma, vót, baskír, észt, ujgur, mongol, avar.

Jádé: Az égiek megbízásából minden terület megművelésének istene. Feladata volt még a legbelsőségesebb harmóniát megteremteni az égi hatalmasságok és az emberek között.

Joli-Tórem:
    Föld-istennő, Föld-anyánk. Az Arvisura hitvilágának meghatározó alakja. Ünnepe évenként az aratás utáni vásárnapot követő holdtölte.

Kemi asszony:
    A medvék anyja.

Kosztroma:
    Armogur fejedelemségének törzsi központja Ataiszon, a Bálvány-hegy alatt. Kosztroma és Dorozsma között húzodott és húzódik az ún. dátum-vonal.

Kukulkán:
    A Nagyszellemek rovódeákja, aki Manitu Nagyszellem tanácsára Ataiszban meghonosította az Égiek tudását és bölcsességét.

Melegvizek Birodalma:
    A 24 Hun Törzsszövetség őshazája (a mai Erdély területe), ahonnan a beköszöntő hideg miatt el kellett menekülniük, szétszóródva a föld különböző pontjain. Legnagyobb részük a kedvező éghajlatú Ataiszon lelt otthonra.

Nagyvíz:
   A Csendes-óceán. Nagy Süán:
A 24 Hun Törzsszövetség lovas versenye. A gyerekek 3 napos versenyt, a Női-istenségek hívői 4 naposat, a Férfi-istenségek hívői 5 napos lovassági versenyt tartottak.
- gyermek-versenyek: lóápolás, lovasverseny, szekérverseny
- Női-istenségek hívői: lóápolás-betörés, lovas akadályverseny, lovasverseny, szellemi vetélkedés
- Férfi-istenségek hívői: ugyanaz, mint eddig, csak hosszútávú lovasversennyel gazdagítva

Nazir:
    Jézus, Istenfia, 25 karéjos beavatott, aki Ordoszból Tibeten és Indián át érkezett a Közel-Keletre.

Öregek Tanácsa:
    Az elsüllyedt Ataiszból hozott intézmény volt. Minden szumér és hun szövetségi népnél megalakult, legtovább az udmurtoknál maradt fenn.

Palóc: A "palócok" elnevezést a kabarok adták az úz nép fajtái után: Felső-úz, Fel-úz: Pal-úz, azaz Palóc. Ezenkívül a Duna-Tisza közén és részben a Tiszán túl is voltak úzok, akiket alsó úzoknak hívtak, de az idők folyamán feledésbe merült ez az elnevezés.

Rasna Szövetség:
    Avarok által alapított nyolcszáz esztendeig életképes, Vanisten-birodalmi rész. Jellemzője például: ha a szövetséget csak a legkisebb támadás is érte, véres kardot hordoztattak meg 12 város között és a Rasna-had közösen védte meg a birodalmat.

Szíriusz:
    Kaltes asszony fia.

Tárkány:
    Tárkány, úz fősámán, Kusán utódja 2945-2955 m.t.é. 2955-ben (Kr.e.1085-ben) halt meg, és Ózdon temették el. Három fia a temetésén megfogadta, hogy az ordoszi úz-földet soha nem hagyja el.

Világhónap:
    A világhónapokról szólva nem haszontalan, ha néhány percet szánunk időnkből arra, hogy megismerjük ezt az asztrológiai fogalmat. A tulajdonképpeni Világhónap addig tart, amíg a Tavaszpont, az a pont, amelyen a Nap március 21-én áll, egy állatövi jegynyit továbbhalad. Egy Világhónap tartama 2200 év körül van, tehát nem földi ember-léptékű a dolog. Asztrológiai szempontok szerint a Világhónap ez: a gondolatban meghosszabbított Föld-tengely 25900 év alatt egyszer futja át az állatövet, mégpedig visszafelé. Ezt a körmozgást a Föld-tengely elmozdulása okozza, amelyet precessziónak nevezünk. A Nap és a Hold vonzerejének következtében ugyanis a Föld-tengely eltolódik az állócsillag égbolthoz viszonyítva, mégpedig évenként 50 ívmásodperccel, tehát 70 év alatt 1 fokkal, és körülbelül 25900 év alatt egy teljes körrel.  Egy teljes körfutam neve Platonikus év, azaz Világév. Ha ezt 12-vel elosztjuk (ennyi állatövi jegy van), akkor 12 Világhónapot kapunk eredményül.

Törzsszövetség

   A 24 Hun Törzsszövetség fejlett és rendezett közösségi, társadalmi életforma volt. E rendszert Agaba főpap és fővezér építette fel. Az ősi társadalmak közül ez az egyedüli közösség, amely a 24 törzs életét alkotmányos pontokba foglalt, összefogó és irányító életforma jellemez. Időszámításunk előtt 6000-ben, az életképesen működő "Káll alkotmányos intézmény"-ének létrejöttekor három pontban határozták meg alkotmányukat:

1. A káll köteles mindenki panaszát meghallgatni és uralkodni.
2. Földmunkát végzőket cselekedetükben békén kell hagyni.
3. Várakban dolgozó tárkányok, böszörmények békében éljenek.


   Ezt a három pontot még Ataiszban alkották. E földrész elsüllyedése előtt a 24 Hun Törzsszövetség fővárosában, Dorozsmában a 24 hun törzs "Vezéri Tanácsá"-nak, az "Öregek Tanácsá"-nak, valamint a "Fejedelmek és Királyok Tanácsá"-nak ajánlatára, tanácsára, javaslatára hozták. A közösen választott káll, a nagy káll a három pont alapján uralkodott. Helyettese a kis káll volt, aki mindenek fölött álló személy volt. Döntése megváltoztathatatlan. Ez a három pontból álló alkotmány Debrecenben Kr.e. 3870-ben öt pontra bővült.
   Agaba főpap még az életében leolvasta az agyagtáblákról: a Melegvizek Birodalma volt a 24 Hun Törzsszövetség ősi otthona az utolsó jégkorszak előtt. Ez elől menekült és szóródott szét a 24 hun törzs a föld különböző részeire, nagyobb részük Ataiszban talált otthonra.

Részlet az Arvisurából:

   A Melegvizek Birodalmában a KÁLL intézmény elterjedtté vált. Ez volt az alapja a pannón-rasna kenyérmag segítségnyújtásnak is. Az egyiptomi ellátás sokszor veszélyeztetve volt, de Kortonváron és Pisina etruszk kikötőn át az élelmezés Eturiában így mindig biztosítva volt. A KÁLL intézmény másik alapja a tizedes falvak szervezete volt. Erdőtüzek, tetőtüzek, vagy falvak égése esetén kereplővel és dudákkal jelezték azokat. Ilyenkor a tizedes falvak legénysége lóra kapott és a segítségadást kürtök jelzésével tudatták. Ha a népvándorlás során betörések történtek, akkor véres kard körbehordozásával és kürttel tudatták a Káliságok az ezredes és a százados településekkel a veszélyt és a hadrakelt sereg kivonult a Káliságok védelmére. A legtöbb esetben azonban a vándorlók inkább a békés átvonulást kérték, vagy az üldöztetések elől a lakatlan részeken való megtelepedést, s így később összeházasodtak. Ezen KÁLL intézmény szabályozta Nándorfehérvár (avar), Szerémvár (saka-szkíta) térségétől a gabonatermés begyűjtését, ellenséges betörések elfojtását és a tűzgyújtással kezdődő területfoglalás elleni közös harcot, mely során a mindenkori fejedelemmel az élén védelmi harcot indítottak. Ezen Káliságok szövetségben állottak a Nagypályiban székelő Saka-szkíta nagyfejedelemséggel és a jászvásári Kálisággal. A Melegvizek Birodalmának fejedelmét mindig Pusztaszer térségében választották meg. Ezen Káliságok a következők voltak:

  1) Első Káliság a Pozsony nemzetség volt. A rómaiak csupán sikuloknak nevezték őket. Szövetségben álltak az itáliai sikulokkal.
 2) Második Káliság az úzok nemzetsége volt. A római birodalomban oskuszoknak nevezték őket. Ezen oskuszok királysága menedékhelynek számított a pannóniai oskusoknak és itáliai oskuszoknak is a katonai behívások és üldözések ellen.
 3) Harmadik Káliság a Veszprém-pannon nemzetség volt. Kövezsd és OctáviánusAugusztus császár megegyezett a Sziszek-Siscia városi szerződésben, hogy a pannónrasna kenyérmag kereskedelem érdekében Pannonföld középső része mindig független és szabad lesz vallási és légiós behívások szempontjából. Káli itt csak egyházi személy lehet!
 4) Negyedik Káliság az Eger-Gyöngyös saka-szkíta királyság volt, amelyik összeköttetésben állott Nagypályival és Ordosszal, és a Sziszek-Siscia-Segestike szerződés ellenőrző központja lett.
 5) Ötödik Káliság a Hangony torkolatánál, Sajó-Ordoszban volt az ordoszi úzokkal való összeköttetésben. Területük a nyugati Kabar-földtől a Pozsony nemzetségig tartott. Arany-ezüst és vasművesek voltak.
 6) Hatodik a Kabar-Káliság volt Kassa fejedelmi katonasággal és védett irányító központtal. Innen lehetett összefogni leginkább a Melegvizek Birodalmát. Osszeköt tetésben állottak az Etil-hun és Magyar Törzsszövetséggel. Sok szellemi irányzatnak adott helyet.
  7) Hetedik Káliság a kazahunokkal állott összeköttetésben, Kálijai Debrecen és Szabolcsváron székeltek. Feketehunok voltak.
 8) Nyolcadik Káliság Bíkís Birodalma volt, a Körösök partjain a Tiszáig, ahol nem pusztított árvíz, az egész Melegvizek Birodalmát ellátták gabonafélékkel. Anyasági szobrocskáikat mindenütt árulták.
 9) Kilencedik volt a Tardos Káliság, akik Tömös-síkságtól a Tardos és Aranyosszékig fegyvergyártással, arany-ezüst ékszerek készítésével és uruki-ummai magvak termelésével foglalkoztak. Fazekas edényeik, tokos bronzbaltáik elterjedtek voltak.
 10) Tizedik Káliság a székihunokat tartotta össze Parajd székhellyel, akik még az itáliai sikulokkal is összeköttetésben állottak. Szekereikkel a Pozsony nemzetségtől Szöged városáig és Szikamberija váráig mindenütt megtalálhatók voltak.
 11) Tizenegyedik Káliság a jász-szarmata szövetségi kálija volt. Szerződésben állottak a római császárokkal, akik a "Selyem-út" postaállomásokat szerveztek a 300 éves szerződések alapján. Kísérő lovascsoportokat adtak Tabán és Szöged kiindulással boroson át Magyarkőig.
 12) Tizenkettedik Káliság a dahák Kálisága volt, akik Derbenttől Déváig és Sziszektől Kortonvárig, vagyis a kaukázusi dahákkal Déva környékéig, majd egészen a kortonvári dahákig az utakat és hidakat javították. Déli telephelyük Bosenában (Bolonya) volt a hegyi avarokkal együtt, akik az etruszk-rasna szövetség kereskedői voltak.

   A Jégkorszak kimelegedése után Agaba ismeretszerző kalandozókat küldött Kerka ifjúsági fővezér vezetésével a Melegvizek Birodalmába Kr.e. 4020-ban. Még találtak visszamaradt hunokat, akiket "tarkós"-oknak, "biked"-eknek neveztek és akikkel még megértették egymást. Ezek az emberek a hegyek melegvizű barlangjaiban vészelték át a jégkorszakot. A Kárpátok övezte síkságon, völgyekben, mely területeket a hegyek láncolata védte az eljegesedéstől, időszakos termelés biztosította a megélhetést. Az ősi leírások az utolsó jégkorszak előtt 120 hőforrásról számolnak be. Amikor Balog lovasfejedelem -Agaba előírásainak megfelelően- mintegy 140 fővel Kr.e. 3880-ban megérkezett a Melegvizek Birodalmába, ott már 7 törzset talált. Később Balog lovasfejedelmet választották a Melegvizek Birodalmának nagy káll-jává, ekkor bővítették ki az alkotmány 3 pontját 5 pontra. Ebben az időben már Balog lovasfejedelem az akkor létrehozott, már "vásárjoggal felruházott" Debrecenből irányította a Melegvizek Birodalmát.

    A Pusztaszeren alkotott, azaz kibővített alkotmány 5 pontját így határozták meg:

1. A mindenkori káll köteles a nép panaszát meghallgatni.
2. A káll várában mindenki köteles hun-törzsi nyelven beszélni.
3. Paraszti munkát végző embereket munkában békén kell hagyni.
4. Tárkányok, böszörmények munkáját védelmezni kell.
5. Veszély esetén a bők minden férfit 44 éves korig seregbe való szolgálatra szólíthatnak fel a káll rendelkezése szerint.

   A pusztaszeri vérszerződéskor a Magyar Birodalmat alapító 12 törzs egyenként 2-2 javaslatot terjesztett elő. Ezzel az alaptörvény 24 cikkelyessé vált, ez volt az alapja az Aranybullának. Az Aranybulla 31 pontját Budavára Avarbástya, Kurszán vára és az új kancellária vezető emberei 1222. év húsvétjára összeállították. A 31 pont, az egykori Kövezsd (a hun törzsszövetségből származó kínai császár) 30 törzsének és a kasszuk, etruszkok és hikszosziak összes törvényei figyelembe vételével jött létre.
   A pusztaszeri alkotmányból született Aranybulla 31 pontja változatlanul fennmaradt. Ebből az időből az 1222-es népszámlálás adatai alapján Magyarország külső vármegyéivel együtt 72 vármegyét számlált és egészen az ujgur területekig (Magyarka fővárossal együtt), valamint az Aranybulla pontjaiban szereplő üzbég tartományokig terjedt.
   Érdekességképpen az ősi települések szerkezetéről: Az ősi település szerkezete a tízes egységen alapult. Tíz családból álló település egy tizedes vezetésével; tíz tizedes család települése egy százados vezetésével százados községet alkotott. Tíz százados községből ezredes város létesült.

Ataisz

A kezdet - Ataisz legendája

    Ataisz keletkezésének legendája (Részlet az Arvisurából) "Joli-Tórem -aki egyébként Numi-Tórem felesége- volt az égiek gazdasszonya. Neki jutott a Föld nevű tüzes bolygó. A gazdasszonykodás azonban annyira elvette minden idejét, hogy nem jutott ideje egyszer sem leereszkdeni az égi ezeröles láncon, hogy szemügyre vegye, mi van a tüzes golyóbisával. Jó sok idő múlva a közvetlen rokonságából többen is jelezték, hogy valami baj történhetett, mert a golyóját elborította a felhők vize és vízben forog. Kérlelte hát a férjét, Numi-Tóremet, hogy végre adjon számára egy kis időt, hogy leereszkedhessen és Földanya hivatását teljesíthesse. Segítségére sietett Káltes-asszony is, Numi-Tórem testvér-húga, az Élet-Asszony. Nagyon elszomorodtak a látványtól, hiszen a Föld felszíne csupa vízből állt. Ekkor Numi-Tórem a két asszonyt megszánva megparancsolta a búvár kacsának, hogy éjjel-nappal dolgozva hordjon fel iszapot, követ és homokot az ősvíz mélyéről, és azt rakja a vöröshasú cethal hátára. A búvár kacsa szinte végkimerülésig dolgozott, mire összeállt az ősföldrész, a vöröshasú cethal hátán. Ezt az ősföldet később Ataisznak nevezték el... Amikor a búvár kacsa befejezte munkáját, akkor Numi-Tórem, Joli-Tórem és Káltes-asszony leereszkedtek az égi ezeröles láncon, és sárból meg iszapból megformázták az első emberpárt. El is nevezték őket Atomnak és Piroskának."
   Az Arvisura története az elsüllyedt földrészen, Ataiszon kezdődik. Ez a földrész hasonló, de nem azonos Platon Atlantiszával, (ámbár a rovásokból arról is bizonyságot szerezhetünk, hogy az a földrész is valóban létezett). Ataisz a Csendes óceán középső részén, a mai Hawai-szigetektől délnyugatra feküdt. Ez a földrész maga volt a paradicsom, meleg klímája kedvezett a bő termésnek. Itt sohasem volt tél, és az örök nyárban sok jó gyümölcsöt termett a föld az itt élőknek. Mivel nem ismerték az évszakok változását, az időt holdévekben, holdtöltétől-holdtöltéig számították. Az itt élő emberek igen magas kultúrát teremtettek ezen a helyen. Ataisz két ősi népnek adott otthont: itt éltek Góg és Magóg hun törzsei, valamint az agabák népe. Belőlük aztán számos nemzettség és törzs alakult ki. Mindkét nép értett a kézművességhez, hajókészítéshez. Többször nekivágtak hajóikkal, hogy újabb és újabb szárazföldeket fedezzenek fel. Később ezeket a helyeket be is népesítették. Állatokat, növényeket vittek magukkal Ataiszból, s persze az otthoni kultúrát és hitvilágot is.


Ataisz valószínűsíthető térképe

    Városokat alapítottak a mai Egyiptom területén (Hikszosz óm), továbbfejlesztve az őshaza kultúráját. Isteni származású uralkodóikat kúp alakú hegyek alá temették. A Mezopotámiában (Anina óm) megtelepedettek magukat Úr népének, a rokon törzsek némelyike pedig sumírnak nevezte. De alapítottak településeket Dél-Ázsiában (Parszi óm), sőt még a mai Mexikó (Indijó óm), illetve Peru (Kuszkó óm) területén is. Kr. e. 5070 körül a Föld óriási méretű kataklizma előtt állt. Egyre több földrengés rázta meg Ataiszt is, gyakorivá váltak a vulkáni tevékenységek, az özönvíz. Ezek hatására e csodálatos földrész süllyedni kezdett, s ez a folyamat kb. Kr. e. 5070-5000-ig, mintegy 70 éven át tartott. Sokan elpusztultak, de akik meg tudtak menekülni, fogadalmat tettek, hogy örökké keresni fogják az ataiszi népek megmaradt ivadékait.
   Részlet az Arvisura-ból: "Az elsüllyedt földrészen úgy védekeztek az időjárás viszontagságaival szemben, hogy sok esetben a magas hegyek közé vándoroltak. Ez vonatkozott az éhség, szárazság, özönvizek okozta nagy veszélyekre is, valamint a járványos megbetegedések esetére. A nagy világcsapást egyesek úgy látták, mintha a tűzhányók működését a magas hegyek égberepülése követte volna, de ezek lehettek csak nagy kődarabok is. Mindhárom jelentés megegyezett abban, hogy a kulturált földrész elsüllyedt. Az indijók viszont azt vallották, hogy a földrészük kisebbik fele kiemelkedett a Nagyvízből. Félelmükben még ma sem mernek hajóra szállni, mivel Csabán kívül eddig még nem tért vissza népükből senki.
   ...A hunok közé beolvadt agaba törzs ifjai eleinte csak nyugtalanságuk miatt indultak el kalandozni, egyik holdtöltétől a másik holdtöltéig, hogy az elsüllyedt földrész menekültjeit keressék. ...
    ...Az elsüllyedt Ataisznak mind az öt hegye olyan vájható anyagból állott, hogy a termőföld alatt 1 ölnyire már barlangrendszert építhettek ki. Ezen barlangrendszereket aztán összekötötték.
    ...Ataiszt a menekülő Kuszkó a következőképpen vázolta: Armogur fejedelemsége 5 törzsből állott. Törzsi székhelye a Bálvány-hegy alatti Kosztroma volt, ahol a Bálvány-hegy körül 3 napi lovaglási területtel Uruk törzse helyezkedett el. Uruk törzsét a kettős hun törzstől a Tigris folyó torkolata és a Hangun választotta el. Kosztromával szemben, a Tigris öböl másik oldalán Dorozsma épült, a hun törzsek fővárosa. A fehér hunok Góg törzsét és a fekete hunok Magóg törzsét a Hun-síkságon az Anina hegység és 1 tyumen lépés szabad terület választotta el egymástól...
    ...Amikor az örök esőzés miatt a Nagyvíz elöntötte Kosztromát, mindenki a hegyekre és főként a Hun-Felvidékre menekült. Mivel mind az öt kegyhely a hegység csúcsra vezető barlang-rendszerrel volt ellátva, a sámán és tárkány tanulók a belső lépcsőkön a kegyhelyekre iparkodtak. A lángoló nap mellett a jéghegyek olvadoztak. Az esőzuhatagban a víz a Hun-tóban lévő bárkákat már a város fölé emelte. ..." (idézet vége)




    ...A hunok közé beolvadt agaba törzs ifjai eleinte csak nyugtalanságuk miatt indultak el kalandozni, egyik holdtöltétől a másik holdtöltéig, hogy az elsüllyedt földrész menekültjeit keressék. ...
    ...Az elsüllyedt Ataisznak mind az öt hegye olyan vájható anyagból állott, hogy a termőföld alatt 1 ölnyire már barlangrendszert építhettek ki. Ezen barlangrendszereket aztán összekötötték.
    ...Ataiszt a menekülő Kuszkó a következőképpen vázolta: Armogur fejedelemsége 5 törzsből állott. Törzsi székhelye a Bálvány-hegy alatti Kosztroma volt, ahol a Bálvány-hegy körül 3 napi lovaglási területtel Uruk törzse helyezkedett el. Uruk törzsét a kettős hun törzstől a Tigris folyó torkolata és a Hangun választotta el. Kosztromával szemben, a Tigris öböl másik oldalán Dorozsma épült, a hun törzsek fővárosa. A fehér hunok Góg törzsét és a fekete hunok Magóg törzsét a Hun-síkságon az Anina hegység és 1 tyumen lépés szabad terület választotta el egymástól...
    ...Amikor az örök esőzés miatt a Nagyvíz elöntötte Kosztromát, mindenki a hegyekre és főként a Hun-Felvidékre menekült. Mivel mind az öt kegyhely a hegység csúcsra vezető barlang-rendszerrel volt ellátva, a sámán és tárkány tanulók a belső lépcsőkön a kegyhelyekre iparkodtak. A lángoló nap mellett a jéghegyek olvadoztak. Az esőzuhatagban a víz a Hun-tóban lévő bárkákat már a város fölé emelte. ..." (idézet vége)




    Az agaba népek a mai Kína partjaira hajóztak, s itt találtak otthonra (Agaba óm), a hunok népe pedig a Tigris és az Eufrátesz folyók vidékén (Anina óm) települt le. Ataisz elsüllyedése után kb. 1000 évvel e két nép törzsei a fokozatos terjeszkedések és vándorlások folytán a Hangun (Huangho) folyó kanyarulatánál találkoztak, és még mindig megértették egymás beszédét. Ez az egymásra találás egyúttal fontos történelmi fordulóponttá is vált. A fővezérré választott Agaba ismét egyesítette a rokon népeket, s újraszervezte a 24 Hun Törzsszövetséget, ami igen időtálló, jól szervezett közösségi formának bizonyult. Ez a szövetség valójában már Ataiszon is, sőt még az utolsó jégkorszak előtt is létezett. Akkori őshazájuk a Melegvizek Birodalma (a mai Erdély területén) volt, azonban a beköszöntő hideg miatt el kellett menekülniük, szétszóródva a föld különböző pontjain. Legnagyobb részük a kedvező éghajlatú Ataiszon lelt otthonra. A 24 Hun Törzsszövetség tagjai: a türk, kaza-hun, széki-hun, bolgár, jász, lett, manysi, mari, komi, csuvasz, vepsze, tatár, kun, manzsu, kabar, mordvin, úz, suoma, vót, baskír, észt, újgur, mongol, és az avar törzsek. A Törzsszövetség tagjai ettől fogva egységesen újra kezdték az időszámítást, un. medvetoros években számolva.
   Az első medvetoros év Kr. e. 4040-ben volt. Lázas munka kezdődött a nyelv, az írásbeliség, valamint a hiedelemvilág egyeztetésére. Agaba ezért megszüntette a korábbi, bonyolult képírásos rendszert, s a hunok rovását továbbfejlesztve egységes rovásírást alkotott. Egyúttal abban is megállapodtak, hogy a rovósámánjaik által minden cselekedetüket megörökítik az utókor számára. E hiteles feljegyzések összességének az Arvisura, azaz igazszólás nevet adták. Közös nyelvük az úz nyelv lett, amely az évezredek alatt keveset változott, s amelyet ma magyar nyelvnek nevezünk.
   A Törzsszövetség rendkívüli fejlettségét bizonyítja az is, hogy ez volt az egyetlen olyan ősi társadalom, ahol a törzsek életét alkotmányos intézmény irányította. Már Ataiszban is volt alkotmányuk, ami akkor ugyan még csak három pontos volt, ám ez az idők során egyre bővült, mígnem 31 pontra gyarapodva, 1222-ben Aranybulla néven került be a történelembe. Abban is megegyeztek, hogy ötévenként mindegyik törzs köteles 1-1 ifjút elküldeni a Törzsszövetség központjába, Ordoszba, hogy belőlük sámánt neveljenek. Ez a közhiedelemmel ellentétben - egy igen magas színvonalú, öt évig tartó képzés volt, ahol elsajátították a rovásírást, az orvostudományt, a kereskedelmi, és ipari szaktudást, a Tórem-hitvilágot és még sok egyebet.
    Agaba további intézkedései közé tartozott a 10 évenkénti un. ismeretszerző kalandozások indítása, melyek során később lóháton vagy hajón, de szinte az egész világot bejárták, s melynek alapvető célját az Ataiszról menekülő népek esküje határozta meg, vagyis hogy a túlélők és utódaik minden időkig keresni fogják egymást.

Tények, tanok, eszmék

• Ma is élő rokon népcsoportok

Sok írást találni manapság egyes a "magyar"-hoz döbbenetesen hasonló hangzású névvel bíró népcsoportokról. Hogy csak néhány példát említsünk, a Turán című, a magyarság eredetkutatásával foglalkozó tudományok lapjában szép tanulmány jelent meg Benkő Mihálytól, aki a Mongol-Altájon élő mazsarok­nál járt. Ennek a népcsoportnak az anyagi, szellemi kultúrája és hitvilága nagyon közel áll a honfoglaló magyarokéhoz. Ősi formájában öröklődött át náluk napjainkra a nomád pásztorvilág, a hagyományos használati és dísztárgyaival együtt. A sámánisztikus temetkezési szokásuk még ma is él. A régi mazsar temetőkben faragott kopjafák láthatók.

A Duna TV és az MTV2 többször is vetített filmet a Nepálban élő magarokról. Ez a sajátosan elkülönült nép­csoport az egyetlen Nepálban, akik a többiektől eltérően temetkeznek és kopjafát állítanak a halottaik­nak. Az ősi magar közösségek egyedüli vezetője a sámán. Ősi történeteiket rézlemezekre és kövekre leróva őrzik. A földművelésük mikéntje is sok hason­ló­ságot rejt, a kukoricakötés, szárítás, a járom és a faeke ugyan­olyan, mint bármely magyar faluban, ahol még hagyo­má­nyos módon dolgoznak.

Kazahsztánban a kazah törzsszervezetben is létezik, és tekintélyes pozíciót foglal el a "Mazsar" törzs, akik úgy tudják magukról, hogy a keleten maradt és a mongolok által legyőzött magyarok rokonai. Kazahsztán tisztelet­beli konzulátust tart fenn a magát a Nagykunság központjának tartó Karcagon.

   Ezek az emberek a mai napig hűen őrzik emlékeze­tükben a közös származá­sun­kat, csak mi nem akarunk emlékezni rájuk. Persze, valóban ez a kényelmesebb megoldás, hisz kinek kellenek ilyen iszonyú nyomorban élő, szerencsétlen rokonok, akiknél sok helyen még háború is folyik! Inkább az Európai Unióhoz csatlakozunk, ott a pénz, a csillogás, de jó is lesz nekünk (hurrá, megint lábtörlője lehetünk valakinek)!

   Csakhogy a történelem - tetszik, nem tetszik - nem úgy működik, hogy amire nem akarunk emlékezni, azt meg nem történtté tehetjük! Aki nem tartja tiszteletben történelmét és az őseit, nem vesz róla tudomást, hogy honnan jött, annak nincs múltja. Akinek pedig nincs múltja, annak jövője sincs, hisz a fának sem nőhet lombja, ha a gyökereit kitépik. A természet egész egyszerűen így működik!

• Amiről földrajzi neveink mesélnek

Amikor őseinknek a természeti katasztrófák, vagy járványok miatt újabb területekre kellett vándorolniuk szokásuk volt, hogy az újonnan birtokba vett területeken ugyanazokat a neveket adták a folyóknak, hegyeknek, települé­sek­nek, amiket már korábban is használtak. Már Ataiszon is létezett Tigris nevű folyó, Dorozsma nevű település és Gara nevű zúgó. A legtöbb újonnan kialakított település viszont bizonyos személyekről kapta a nevét, akiknek az alapításhoz valamilyen úton-módon sok köze volt. Így például a kiváló építőmester, Keve nevét őrzi Kevevára, ami azonos a mai Kievvel. A mai Magyarország területén hemzsegnek az ilyen típusú földrajzi nevek, hogy csak néhány példát említsünk: Debrecen, Buda, Szalajka-völgy, Tisza, Miskolc, Mátra, vagy akár Dunna-aranyasszony után a Duna. Bizonyára sokan eltűnődtek már utazásaik során, hogy honnan a csudából származ­hat­nak egyes települések igen furcsának tűnő nevei, mint például Lesence­tomaj, Kerkaszentkirály, vagy éppen Jászjákó­halma. Aki már ismeri az Arvisurát, annak ezek a nevek is mondanak valamit. Persze ez ugyanúgy áll határainkon kívülre is. Ha például azt mond­juk, hogy Vízkaja sámán, vagy Kuszkó vezér, ugye beugrik róluk egy öböl, illetve egy perui nagyváros neve?

   Ha valaki még ezek után is hitetlenkedik, ajánljuk, hogy ismerkedjen meg Dr. Vámos-Tóth Bátor Tamana-kutatásával. Ez a zseniális ember 1976 óta folytat nyelvészeti, névelemző munkát, miközben beutazta a fél világot, s olyan szerencsés helyzetben volt, hogy betekintést nyerhetett a CIA teljes földrajzi névtárába is. Ezáltal az öt földrész 184 országában, hétezer olyan 3-4-5 név-elemből álló nevet, névszerkezetet gyűjtött össze, melyek alakszerkezeti azonos párjai mind megtalálhatók a Kárpát-medencében is, és ezeknek hatvan százaléka ráadásul magyar családi, illetve személynév is!!! Ez a tény azt üzeni nekünk, hogy léteznie kellett évezredekben mérendő világ-műveltségnek, melyeknek a fennmaradt magyar műveltség élenjáró hordozójának tekinthető. És valóban, azt mondják a rovások, hogy az utolsó jégkorszak beköszönte előtt őseink itt éltek a mai Kárpát-medencében, és igen művelt, fejlett civilizációt képviseltek. Az eljegesedés miatt menekültek át később Ataiszra. A Tamana-kutatásról egyéb­ként rendszeresen hírt ad a világhálón a 3. ÉVEZRED - 21. SZÁZAD című, Spanyol­honban szerkesztett, nemzeti múltunk titkait és a magyar jövő építő gondolatait sűrítő, az egész világ magyarságához szóló internetes folyóirat.

• Titokzatos építmények

Teotihuacan, azaz az Istenek városa Mexikóban; Copán, maja királyi város a dzsungelben Hondurasban­; Machu-Picchu, az inkák városa, 100 km-re Cuzco-tól Peruban; különleges kőóriások a Húsvét-szigeteken, Kheopsz fáraó piramisa, és a többi gizai fáraó hagyatéka Egyiptomban, a Nazca-vonalak Peruban; a dél-angliai Dorset egyik domboldalára vésett Cerne Abbas-i óriás; Wiltshire-ben a Salisbury-síkság közepén álló Stonehenge Angliában; a Bretagne fenyveseinek és han­ga­mezőinek közepén álló Carnac ősi sugár­útja. Még bőven lehetne folytatni a sort, de hiszen ki ne hallott volna már ezekről a titokzatos építményekről?

   Erich von Däniken svájci kutató azt feltéte­lezi, hogy léteznie kellett egy idegen, földön­kívüli eredetű civilizációnak, akik segítettek a földi embereknek. Hiszen ezen építmények megalkotásához mesteri szinten kellett érteni a matematikához és a csillagászathoz. Talán akkor valóban ők adták át az ehhez szükséges tudást? Tényleg az ő utasításukra készültek a piramisok titkos kamrái? És valóban rejtegetnek benne olyan írásokat, amelyek az emberi­ség eredéről szólnak?

   Nem kívánunk válaszolni ezekre a kérdésekre, mert ha valaki megismeri az Arvisurát, az előbb vagy utóbb saját maga is meg tudja válaszolni őket!

 További részletek, infók: www.arvisura.freeweb.hu

Oldal: Arvisura*
Tumulus (az emlékezés csarnoka) - © 2008 - 2024 - tumulus.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat